Mit jelent segítségül hívni az Úr nevét?

Elég, ha Jézustól segítséget kérek, és kijelentem, hogy bízom benne? Ha segítségül hívom a nevét? Üdvözülök – tényleg ilyen egyszerű?

Ilyen kérdések merülnek fel bennünk – vagy hangzanak el felénk – az alábbi vagy ehhez hasonló versek olvasása után.

( Romans 10:13 )

A fenti vers jelentése azonban kissé más, és ha kiragadjuk a szövegkörnyezetéből, könnyen félreérthető. Pál apostol azért írta ezt a verset, hogy hangsúlyozza: az üdvösség mindenki számára elérhető – zsidónak és pogánynak egyaránt –, aki őszintén segítségül hívja Jézus Krisztust, és bízik benne.

Ugyanakkor figyelmeztetést is kapunk: kerüljük az üres szavakat, amelyek nem a szívünk meggyőződéséből fakadnak.

( Matthew 7:21-23 )

Leélhetjük az egész életünket „keresztényként”, és Jézus mégis elutasíthat minket. Mit jelent tehát valóban hinni benne úgy, hogy ne utasítson el? Mit jelent valójában szeretni Jézust, követni őt vagy bízni benne? A hétköznapi életben sem valószínű, hogy teljesen megbízunk valakiben, akinek csak a nevét ismerjük, semmi mást.

Kezdjük azzal, hogy valóban megértjük, ki Jézus, mit jelent hinni, hogy ő a Messiás, és mit jelent valóságosan, élő módon követni őt.

Sokunkban él egy saját, személyes kép Jézusról, amelyet az formált, amit hallottunk, láttunk vagy elképzeltünk. Egyesek a templomi ikonok kecses, szinte földöntúli alakját látják maguk előtt; mások egy homályos, elvont személyre gondolnak, akit egyszerűen Jézusnak hívnak; megint mások a keresztre szegezett férfit képzelik el – vagy valami egészen mást.

A zsidók számára Jézus Messiásként való felismerése mély jelentéssel bír, mert ismerik a történelmet, a próféciákat és azokat a várakozásokat, amelyek a Messiás szerepéhez kapcsolódnak az ő életükben és a világban. Annak viszont, aki nem jártas a teológiában, a „Hiszek Jézusban” vagy a „Hiszem, hogy ő a Messiás” mondat néha alig lesz több üres szavaknál, amelyeket úgy mond ki, hogy nem érti, mit is jelentenek valójában.

Könnyű hitet vallani megértés nélkül, de az igazi hit arra hív, hogy mélyebbre menjünk – hogy Jézust olyannak ismerjük meg, amilyen valójában, ne csupán képként vagy eszmeként.

Maga Jézus mondja meg nekünk, mit jelent valóban követni őt és szolgálni neki. Arra kaptunk elhívást, hogy felismerjük: Jézus szeretet – és meglássuk jelenlétét mindennapi életünkben, még ebben a pillanatban is. Arra hív minket, hogy meglássuk Jézust a körülöttünk élő emberekben, úgy szeressük őket, ahogyan őt szeretnénk, és úgy segítsünk nekik, ahogyan neki szeretnénk segíteni.

( John 13:34-35 )

( John 15:9 )

Jézust követni azt jelenti, hogy kevesebbet gondolunk magunkra, és többet másokra és az ő szükségleteikre. Nem a külsőségekről szól – még csak nem is pusztán a vasárnapi istentiszteletek látogatásáról. Jézus figyelmeztet, hogy ne csupán ajkunkkal tiszteljük Istent, szavainkkal dicsőítve őt, miközben szívünk távol marad tőle.

( Matthew 25:35-40 )

Ne legyünk olyanok, mint akik keresztre feszítették Jézust. Ők sokkal jobban ismerték az Írásokat, mint legtöbbünk; alaposan tanulmányozták azokat. Mégis elszalasztották a lényeget: nem értették meg, hogy az örök élet nem pusztán az Írások ismeretéből fakad, hanem abból, hogy megismerjük azt, akire az Írások mutatnak – Jézust, a Messiást.

( John 5:39-40 )

Mit jelent követni és szeretni Jézust

Jézust követni nem csupán annyi, hogy messziről csodáljuk; azt jelenti, hogy azon az úton járunk, amelyen ő járt, az ő szíve szerint formált szívvel. Jézust szeretni azt jelenti, hogy az ő lelkületét tükrözzük – alázatosak vagyunk, szolgálunk másokat, és akkor is szeretünk, amikor ez áldozatba kerül.

Jézus elképzelhetetlen mértékben megalázta magát. Bár ő a királyok Királya, letérdelt, hogy megmossa tanítványai lábát. Megmutatta nekünk, hogy Isten országában a nagyság nem a felmagasztaltatásról szól, hanem arról, hogy lehajolunk, hogy másokat felemeljünk.

Őt követni azt jelenti, hogy letesszük büszkeségünket és önző becsvágyunkat, és kezünkbe vesszük a szolgálat törölközőjét, ahogyan ő is tette.

( John 13:14-15 )

( Matthew 20:26-28 )

Jézust szeretni azt is jelenti, hogy szeretjük a többi embert – nemcsak azokat, akiket könnyű szeretni, hanem azokat is, akik megbántanak, elárulnak vagy félreértenek minket. Jézus megbocsátott azoknak, akik keresztre feszítették, és Atyjától kérte, hogy bocsásson meg nekik. Ha valóban szeretjük őt, ugyanezt az irgalmat és megbocsátást kell tanúsítanunk a körülöttünk élők iránt.

( Luke 23:34 )

( John 13:34 )

Megérteni, ki Jézus

Jézusban hinni nem csupán annyit jelent, hogy elhisszük: egykor élt a földön. Azt jelenti, hogy felismerjük, ki ő a maga teljes dicsőségében:

• Jézus a világ kezdete előtt is létezett. Ő Isten örök Igéje, aki által minden teremtetett.
• A világ általa lett. Minden hegy, minden óceán, minden lélegzetvételünk az ő kezenyomát viseli.
• Leszállt a mennyből, emberi testet öltött, és közöttünk élt – teljesen Istenként és teljesen emberként –, hogy velünk járjon, tanítson minket, és végül megmentsen minket.

( John 1:1-3 )

( Colossians 1:16-17 )

( John 1:14 )

Bár Jézus soha nem vétkezett, mégis önként vállalta a keresztet, hogy elhordozza bűneink büntetését. Szenvedett és meghalt helyettünk, hogy mi, bűnösök, bocsánatot nyerjünk, és örök életünk legyen vele.

( 2 Corinthians 5:21 )

( 1 Corinthians 15:3-4 )

A halál azonban nem tarthatta fogva. Jézus feltámadt, nem szellemként vagy emlékként, hanem fizikai, megdicsőült testében. Feltámadása széttörte a halál bilincseit, és összezúzta a Sátán hatalmát.

( Revelation 1:18 )

( Hebrews 2:14 )

Mivel ő él, mi is élni fogunk. Az ő győzelme most a mi reménységünk, örökségünk és jövőnk. Jézust követni azt jelenti, hogy ezt teljes szívünkből hisszük – és mindennap ennek fényében élünk.